Fernando Botero kövér macska szobra

Barcelona és Fernando Botero kapcsolata nem annyira mély gyökerekkel rendelkező, mint például Botero és Medellín vagy Párizs viszonya, de a város mégis fontos szerepet játszik abban, ahogyan az európai közönség befogadta és értelmezte a kolumbiai művészt. Botero nem élt hosszabb ideig Barcelonában, de több műve is feltűnt a városban az évek során, különösen a köztereken és kiállításokon, ezek révén alakult ki egy sajátos kulturális kötődés a város és az életmű között.

Fernando Botero, a világhírű kolumbiai festő és szobrász, művészetével újraértelmezte a szépség fogalmát. Saját stílusa a „boterismo”, melyet a túldimenzionált formák, a kerekded alakok es egyfajta lágyság jellemez. Azonban számára ezek nem pusztán esztétikai játékok voltak. Ez a művészet, ahogy az irodalomban Gabriel García Márquez művei, szintén a kolumbiai mágikus realizmushoz köthető.

Botero szerint a művészetben a túlzás is lehet igazság. Amikor megnövelte az alakok és tárgyak méreteit, azzal a lényegüket akarta kiemelni: a mozdulatot, az érzelmet, a jelentést. A teltség nála az élet örömét, a bőséget és a méltóságot szimbolizálja.

„Nem kövér embereket festek – mondta –, hanem formákat, amelyekben több az élet.”

Művészete egyszerre humoros és mély, játékos és elgondolkodtató. Bár képei és szobrai gyakran mosolyt csalnak az arcra, mögöttük ott rejlik a társadalom, a hatalom és az emberi természet kritikája.

Botero ars poeticája tehát a forma, a túlzás és az emberi méltóság harmóniájáról szól – arról, hogy a szépség sokféle lehet, és az élet minden formája megérdemli a figyelmet. "A 20. század festészetéből hiányzik a tömeg, engem azonban éppen ez vonz, a tájakban, csendéletekben is ezt keresem" - fogalmazta meg a művész.

Barcelona, mint a modernizmus egyik európai bölcsője – Gaudí, Miró, Tàpies városa –, mindig is fogékony volt azokra a művészekre, akik eltértek a klasszikus normáktól, akik a forma szabályait saját ízlésük szerint írták újra. Botero tökéletesen beleillik ebbe a sorba. Bár nem katalán, nem is európai, mégis úgy tudott kapcsolódni ehhez a közeghez, hogy közben megtartotta dél-amerikai gyökereit. Művészete átütő erejű, ugyanakkor mindenki számára hozzáférhető. Barcelona épp ezt szereti: az eredetiséget, a merészséget és azt, ha valami egyszerre populáris és mély.

Barcelona legismertebb Botero-szobra a „kövér macska”, vagyis a Gato: ha valami igazán kötődik Botero barcelonai jelenlétéhez, az a híres bronzmacska, amely a város egyik ikonikus közterületi szobra lett.

A „Gato”, Fernando Botero kövér macska szobra eredetileg 1987-ben készült, de több helyszínt is bejárt, mire végleges otthonra talált. Először a Parc de la Ciutadella közelében volt kiállítva, majd az Olimpiai Stadion környékén, végül pedig 2003-ban helyezték el a Raval negyedben, a Rambla del Raval sétányon. Itt vált igazán a város részévé – a helyiek és turisták körében egyaránt népszerű találkozóponttá, fotóháttérré és afféle kabalává.

A macska tökéletesen tükrözi Botero stílusát: túldimenzionált test, puha, gömbölyű formák, kissé komikus, de mégis tekintélyes karakter. A macska esetében ez a forma játékos, megmosolyogtató, de valahol szoborszerűen fenséges is. És nagyon „boterói”.

Barcelona különösen jól reagál erre a fajta művészetre. A város közterein a kortárs művészet szervesen kapcsolódik a mindennapi élethez, és a Gato pontosan ezt a funkciót tölti be: nem egy múzeumban nézhető meg, hanem „életszerűen”, közvetlenül jelen van. A gyerekek felmásznak rá, a turisták megölelik, a helyiek csak elmosolyodnak, amikor mellette mennek el – ez a fajta közvetlenség Botero egyik legfontosabb értéke.

Szóval ha egyetlen műtárgy szimbolizálja Botero és Barcelona kapcsolatát, az nem más, mint a kövér macska a Rambla del Ravalon – és nemcsak szoborként fontos, hanem ahogyan a város részévé vált, az teszi igazán különlegessé.