Cervantes és Barcelona - miért Katalóniában ér véget a Don Quijote?

Miguel de Cervantes neve elválaszthatatlan a spanyol irodalomtól, mégis van egy város, amely különleges helyet foglal el életművében: Barcelona. Ez annál is érdekesebb, mert Cervantes kasztíliai származású, és műveiben ritkán nevez meg valódi városokat. A Don Quijote azonban kivétel, és nem is akármilyen.

Cervantes kasztíliai volt - de Barcelonát kivételként kezelte

Cervantes 1547-ben született Alcalá de Henaresben, Madrid közelében, Kasztíliában. Anyanyelve a kasztíliai spanyol volt, és egész irodalmi munkássága ehhez a nyelvhez kötődik. Ennek ellenére a Don Quijote második részében a történet - legalábbis a kalandok sora - konkrétan Barcelonában ér véget. Ezután a főhős már csak hazatér szülőfalujába, és itt következik be a halála.

Ez a történetszövés rendkívüli döntés, hiszen a regény nagy része fiktív helyszíneken játszódik, Barcelona az egyetlen valódi nagyváros, amely saját nevén szerepel, és nem mellékes epizódként, hanem a történet kulcsfontosságú végpontjaként jelenik meg.

Barcelona mint modern, nyitott város

Cervantes Barcelonát élő, kozmopolita, tengeri városként mutatja be: kikötővárosként, melyet nyüzsgő kereskedelem, nyomdák, könyvkultúra, társadalmi és kulturális sokszínűség jellemez. A 17. század elején Barcelona a Földközi-tenger egyik legfontosabb városa volt, és Cervantes ezt pontosan érzékelteti. A város éles ellentétben áll La Mancha poros, vidéki világával - és ez tudatos kontraszt.

Nem véletlen, hogy Don Quijote épp Barcelonában szenvedi el végső vereségét. Itt találkozik a "Fehér Hold Lovagjával”, aki legyőzi őt, és rákényszeríti, hogy feladja lovagi álmait.

Szimbolikusan a modern város legyőzi a középkori illúziót, a racionalitás győz a romantikus téboly felett, ezáltal a regény itt válik véglegesen önreflexívvé. Barcelona tehát nemcsak helyszín, hanem eszmei ellenpont.

Katalónia Cervantes szemében

Cervantes meglepően pozitívan ábrázolja Katalóniát és a katalánokat: vendégszeretők, büszkék, katonailag és kulturálisan erősek. Ez különösen figyelemre méltó egy olyan korban, amikor a kasztíliai udvar és Katalónia viszonya gyakran feszült volt. Cervantesnél nincs ellenséges hang, sokkal inkább elismerés és kíváncsiság.

Miért fontos ez ma?

A Don Quijote barcelonai fejezetei ma is részei a katalán kulturális identitásnak, irodalmi hidat képeznek Kasztília és Katalónia között, és emlékeztetnek arra, hogy Barcelona már évszázadokkal ezelőtt is Európa egyik szellemi központja volt. Nem véletlen, hogy Barcelonában ma is több emléktábla, szobor és helyszín utal Cervantesre, annak ellenére, hogy nem katalán volt.

Cervantes Barcelonát választotta a Don Quijote végpontjául, mert ez a város testesítette meg mindazt, ami Don Quijotéból hiányzott: modernitást, valóságot és sokszínűséget. Így lett Barcelona nemcsak földrajzi, hanem irodalomtörténeti célállomás is.