Parc Güell története - Gaudí meg nem valósult kertvárosa Barcelonában

Parc Güell Barcelona egyik legismertebb látványossága, mégis kevesen tudják, hogy a színes mozaikokkal és organikus formákkal teli park eredetileg nem turistalátványosságnak készült. A Parc Güell története egy ambiciózus, ám végül megbukott ingatlanprojektből indult, amely Antoni Gaudí zsenialitásának köszönhetően mára a város egyik ikonikus szimbólumává vált.

A Parc Güell eredeti koncepciója

A park története 1900 körül kezdődött, amikor Eusebi Güell, katalán iparmágnás és Gaudí mecénása egy különleges lakónegyed létrehozását tervezte Barcelona egyik dombos, akkor még beépítetlen területén. Az elképzelés az angol "garden city” (kertváros) mozgalom hatására született: egy zárt, természetközeli lakópark, amely a város zajától távol, egészséges környezetben kínált volna otthont a tehetősebb családok számára.

A területet 60 telekre osztották volna, mindegyiken egyedi villával, közösségi terekkel, sétányokkal és modern infrastruktúrával.

Gaudí szerepe és az építés körülményei

A tervezéssel Antoni Gaudít bízták meg, aki nem egyszerű építészeti projektként tekintett a Parc Güellre, hanem összművészeti alkotásként. Az építkezés 1900 és 1914 között zajlott, és Gaudí teljes szabadságot kapott elképzelései megvalósításához.

A park kialakításánál fontos szempont volt, hogy az építmények  alkalmazkodjanak a természetes domborzathoz, helyi kőből készüljenek és minimális környezeti beavatkozással valósuljanak meg. Ekkor jelentek meg Gaudí legismertebb stílusjegyei: a hullámzó, egyenes vonalaktól mentes formák, organikus oszlopcsarnokok, meg persze a híres trencadís mozaiktechnika (törött csempékből kirakott díszítés) és a természetet utánzó szerkezeti megoldások. A park vízelvezető rendszerét is Gaudí tervezte: az esővíz az oszlopokon keresztül egy föld alatti ciszternába folyt, amelyet később közösségi térként használtak.

Miért bukott el a lakópark-projekt?

Bár a koncepció előremutató volt, a Parc Güell lakópark nem bizonyult piacképesnek. Ennek több oka is volt: a terület akkoriban túl messze esett Barcelona központjától, a meredek domborzat nehézzé tette a megközelítést, ráadásul a telkek és az építkezés költségei túl magasak voltak. Az eredetileg tervezett 60 házból végül csak kettő épült meg. Az egyikben Antoni Gaudí 1906 és 1925 között élt, ez az épület ma a Gaudí-ház Múzeum.

A Parc Güell közparkká válása

A projektet 1914-ben hivatalosan is leállították. Eusebi Güell 1918-ban bekövetkezett halála után az örökösök eladták a területet Barcelona városának, amely 1922-ben nyilvános parkká nyilvánította.

A Parc Güell ettől kezdve fokozatosan vált Barcelona egyik legfontosabb közterévé és kulturális örökségévé. 1984-ben Gaudí több alkotásával együtt az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.

Egy meg nem valósult álom öröksége

A Parc Güell története kiváló példája annak, hogyan válhat egy gazdaságilag sikertelen projekt időtálló művészeti és kulturális értékké. Ami egy elit lakónegyednek indult, ma Barcelona kreatív lelkének egyik legszebb megtestesítője - egy hely, ahol építészet, természet és művészet tökéletes harmóniában találkozik.