Kirándulások Nizzából: Éze

Éze az a hely, ami olyan, mintha egy mesevilág szélén lebegne a hegyoldalban, valahol a felhők és a tenger között. Már az odavezető út is külön élmény – a Grande Corniche szerpentinjein haladva a panoráma egyre lenyűgözőbb, mígnem megérkezel egy aprócska, középkori faluba, amely mintha megállt volna az időben.

Ézébe eljutni Nizzából egyszerű. Ha autót bérelsz, vagy taxival mész, a híres Grande Corniche vagy a Moyenne Corniche útvonalon haladsz, mindkettő káprázatos kilátást nyújt a tengerre és a hegyekre. Az autóval érkezőknek érdemes tudni, hogy a faluba magába nem lehet behajtani – a parkolás a domb alján lévő parkolóházban történik, onnan gyalog kell felkapaszkodni a faluba (kb. 10 perc séta).

Ha inkább tömegközlekednél, a legegyszerűbb a 82-es vagy 112-es busszal menni Nizza központjából. A menetidő nagyjából 30–40 perc, és a járatok a nap nagy részében elérhetők, bár érdemes előre ellenőrizni a menetrendet, mert estefelé ritkábban járnak. A vonat szintén opció (Nice – Èze-sur-Mer), de onnan kb. 1 órás, meredek gyalogút vezet fel a faluba a híres Nietzsche-ösvényen – ez gyönyörű, de fizikailag megterhelő útvonal, főleg melegben.

A városka keskeny, kanyargós utcái nagyon hangulatosak. Minden sarkon egy újabb kis művészbolt, galéria vagy illatos levendulás ajándékbolt bukkan fel, az ablakokból muskátli lóg, a falakon borostyán kapaszkodik. Nincs autózaj, nincs rohanás – csak a macskakövek nesze a lépteid alatt, és néha egy-egy halk beszélgetés vagy madárcsicsergés.

A falu legmagasabb pontján található az egzotikus kert, a Jardin Exotique, ahová érdemes megvenni a belépőt, még ha elsőre turistacsapdának is tűnhet. A valóság viszont egészen más: különleges növények között sétálva tárul eléd a Côte d’Azur egyik leglélegzetelállítóbb kilátása. A mélykék tenger, a sziklás partvonal, a távoli Monaco sziluettje – mindez 429 méterrel a tenger fölött.

Ebédre a Chateau Eza-t választottuk, mert nagyon tetszett az elhelyezkedése: a teraszról csodálatos panoráma tárul az ember szeme elé. Utólag tudtuk meg, hogy az étterem Michelin-csillagos; kicsit megijedtünk, de a meleg és az éhség együttes hatására úgy döntöttünk, maradunk, nem keresünk másik helyet. Annyira végül nem volt vészes a számlán szereplő összeg, az étel pedig egészen nagyszerű volt. Szerencsénkre lehetett napi menüt is választani, ami költséghatékonyabb, és mindenféle különlegességet megkóstolhattunk.

Amikor végül elindulsz lefelé a hegyről, mintha valami másik világból térnél vissza. Éze nem csak egy látogatás volt, hanem egy hangulat, egy időn kívüli élmény, amit az ember még napokkal később is magával hordoz. Ha a Riviérán jársz, ide egyszerűen muszáj betérni – már csak azért is, hogy megtudd, milyen érzés, amikor a világ egy pillanatra lelassul, és minden a helyére kerül.

A falu reggel és kora délelőtt a legnyugodtabb, ilyenkor még nincs tömeg, a fények pedig gyönyörűen játszanak a régi köveken. Ha nyáron érkezel, ne felejts el vizet hozni magaddal, mert a szűk utcákban kevés az árnyék. Ősszel és tavasszal kellemesebb a hőmérséklet, ilyenkor a legideálisabb a kirándulás.