Monaco olyan, mintha valaki egy csipetnyi Hollywoodot, egy adag Monte Carlót és egy kis francia Riviéra-eleganciát összekeverne, majd mindezt egy meredek sziklafalra szórná a tenger fölé. Kicsi, sűrű és elképesztően látványos. Egy napot töltöttem ott, több alkalommal is, de minden pillanat olyan volt, mintha egy film díszletébe csöppentem volna – jachtok, kaszinók, pálmafák, és csillogás minden irányban. A városállam bejárása olyan, mint egy folyamatos felfelé és lefelé tartó

Saint-Paul-de-Vence nem csak egy hegytetőn megbúvó kis falu – inkább egy élő galéria, ahol a művészet, a természet és a történelem olyan harmóniában élnek együtt, amit kevés helyen éreztem ennyire tisztán. Már a városka közelében, az olajfákkal és ciprusokkal szegélyezett út mentén érezni lehetett, hogy valami különleges felé tartok. Ahogy beléptem a vastag városfalakon át a faluba, mintha egy másik korszakba csöppentem volna: macskaköves utcák, boltívek, virágos ablakpárkány

Éze az a hely, ami olyan, mintha egy mesevilág szélén lebegne a hegyoldalban, valahol a felhők és a tenger között. Már az odavezető út is külön élmény – a Grande Corniche szerpentinjein haladva a panoráma egyre lenyűgözőbb, mígnem megérkezel egy aprócska, középkori faluba, amely mintha megállt volna az időben. Ézébe eljutni Nizzából egyszerű. Ha autót bérelsz, vagy taxival mész, a híres Grande Corniche  vagy a Moyenne Corniche  útvonalon haladsz, mindkettő káprázatos kilátás

Nizza az a város, amit az ember könnyen el tud képzelni képeslapokon, de valójában sokkal több annál. Amikor megérkeztem, az első dolog, ami megfogott, az a fény volt – valahogy itt minden élénkebbnek tűnt: a tenger kékje mélyebb, az ég világosabb, az épületek színei telítettebbek. A mediterrán hangulat rögtön átjárt, és tudtam, hogy itt nem fogok sietni sehová. Nizza nem csupán egy gyönyörű város a tengerparton – ez a hely a Côte d’Azur szíve és kapuja. Innen indul minden: