Szentpétervár - Oroszország kulturális fővárosa
- Panna
- jún. 29.
- 4 perc olvasás
Frissítve: 2 nappal ezelőtt
Sikerült Oroszországba eljutnom a családdal még a háború előtt. Ennek utólag is nagyon örülök, mert - a politikai kérdéseket félretéve - csoda gyönyörű ország, és óriási élmény volt körülnézni a két legismertebb városban.
Multicity jegyeket vásároltunk, és először Szentpétervárra utaztunk, majd high speed vonattal Moszkvába, és innen repültünk végül haza.
Nézzük sorban utazásunk állomásait!
Szentpétervár
Szentpétervár története legalább annyira filmszerű, mint maga a város: tele van fordulatokkal, drámával, fényűzéssel – és persze néhány forradalommal.
A várost 1703-ban alapította Nagy Péter cár, aki teljesen meg akarta reformálni Oroszországot. Azt akarta, hogy az ország végre ne kelethez, hanem nyugathoz kapcsolódjon – és ehhez egy új fővárosra volt szükség, ami Európa stílusában épül fel. Egy mocsaras, szinte lakatlan vidéket választott a Néva torkolatánál, ahol korábban csak néhány erőd állt – és ide álmodta meg az „ablakot Európára”.
A munka brutális volt: több tízezer jobbágy és kényszermunkás építette fel Petersburgot évek alatt, gyakran embertelen körülmények között. De a végeredmény lélegzetelállító lett: paloták, templomok, széles sugárutak és csatornák szövik át a várost – mintha egy barokk díszlet elevenedne meg.
1721-től Szentpétervár lett az orosz birodalom fővárosa, és az is maradt egészen 1918-ig. A 18–19. században itt zajlott az elit élete: itt rendezték a legnagyobb bálokat, írók (mint Puskin vagy Dosztojevszkij) itt alkották legfontosabb műveiket, és a cári család is itt élt a Téli Palotában.
A 20. század viszont már komoly változásokat hozott. 1917-ben itt tört ki a bolsevik forradalom, ami gyakorlatilag megdöntötte az orosz monarchiát. A Téli Palota ostroma a történelem egyik legismertebb forradalmi eseménye lett. A várost 1924-ben, Lenin halála után Leningrád-ra keresztelték, és így is hívták egészen 1991-ig.
A forradalom emlékei közül az Auróra mindenképp említést érdemel.
Az Auróra cirkáló Szentpétervár (és a forradalmi Oroszország) egyik legismertebb szimbóluma – nem csupán egy hajó, hanem egy történelmi ikon. 1917 október 25-én (a julián naptár szerint – a mi időszámításunk szerint november 7-én) erről a hadihajóról adták le azt a legendás vaktöltényes ágyúlövést, ami jeladás volt a bolsevikoknak a Téli Palota ostromának megkezdésére. Ez a lövés tulajdonképpen a szovjet történelem “startpisztolya” lett: ezzel indult a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, ami megdöntötte a cári rendszert, és teljesen átírta az ország sorsát. Az Auróra a forradalom után múzeumhajóként kezdett új életet, ma is ott horgonyoz a Néva partján, és belülről is látogatható.
A második világháborúban a város újabb drámát élt át: a náci Németország 872 napos blokád alá vonta, az éhezés és bombázások miatt több százezer ember halt meg. A leningrádi ostrom az egyik legsúlyosabb városi ostrom volt a modern történelemben – de Szentpétervár nem adta meg magát.
A Szovjetunió bukása után, 1991-ben a város visszakapta eredeti nevét: újra Szentpétervár lett. Azóta pedig ismét virágzik: múzeumok, modern galériák, startupkávézók, street art és kulturális fesztiválok váltják egymást, és a régi cári pompa keveredik a 21. századi kreativitással.
Szentpétervár tehát nem csak egy gyönyörű város – hanem egy olyan hely, ami túlélte a forradalmakat, háborúkat, diktatúrákat, és mégis mindig képes volt megőrizni a szépségét és szellemét. Ez teszi igazán különlegessé.
Szentpétervárt gyakran nevezik az „Észak Velencéjének” a várost átszelő csatornák, hidak és vízi utak miatt, amelyek különleges, romantikus hangulatot adnak neki – hasonlóan az olasz városhoz. A Néva folyó deltájára épült városban több mint 90 folyó- és csatornaszakasz, valamint több száz híd található, köztük lenyitható hidak is, amelyek nyáron éjszakánként látványosan nyílnak fel a hajóforgalom miatt. Ez a vízi világ nemcsak a város szerkezetét, hanem a mindennapi élet ritmusát is meghatározza – különösen a Fehér Éjszakák idején, amikor a hajók a csatornákon siklanak, a hidak nyílnak, és a város szinte úszik a fényben.
Szentpétervár templomai nemcsak spirituális terek, hanem művészeti és építészeti mesterművek is, amelyek tükrözik a város történelmi sokszínűségét. A legismertebb közülük a Vérző Megváltó temploma, amely színes hagymakupoláival már messziről magára vonja a tekintetet – belül pedig elképesztő mozaikok borítják a falakat, a mennyezetet és még az oszlopokat is. Ez a templom azon a helyen épült, ahol II. Sándor cárt merénylet érte.
A másik ikonikus épület az Izsák székesegyház, amely monumentális méreteivel és aranykupolájával uralja a város látképét – ha felmész a kupolához vezető 262 lépcsőn, páratlan panoráma tárul eléd.
Emellett a Kazanyi székesegyház is különleges: félköríves oszlopsora a római Szent Péter Bazilikát idézi, és ez az orosz ortodox vallás egyik fontos központja. A három templom mind más hangulatot áraszt – együtt pedig tökéletesen tükrözik Szentpétervár vallási és művészeti örökségét.
Aki megfordul ebben a városban, egészen biztosan találkozik az Hermitage nevével , hiszen ez nem csupán Szentpétervár, hanem az egész világ egyik legismertebb és legnagyobb művészeti múzeuma.
Az „Hermitage” elnevezés francia eredetű (emiatt “Ermitázs”-nak ejtjük), és azt jelenti: remetelak vagy elvonulásra szolgáló hely. A nevet II. Katalin cárnő adta a múzeum eredeti gyűjteményének, amelyet kezdetben nem a nagyközönségnek, hanem a saját, privát élvezetére hozott létre a Téli Palota egyik félreeső, csendes részében. A cárnő itt akart elvonulni a nyilvános udvari élet zajától, és a művészetekkel körülvéve töltötte az idejét – innen ered a név. Később, ahogy a gyűjtemény bővült, az egész múzeum ezzel a névvel vált ismertté világszerte.
Az Hermitage gyűjteménye több mint hárommillió műtárgyat számlál – köztük olyan világhírű mesterek alkotásait, mint Leonardo, Rembrandt, Michelangelo, Picasso vagy Van Gogh. Itt sétálva nemcsak a művészet nagy pillanatai elevenednek meg, hanem egy letűnt korszak fényűző világa is.
A Peterhof, más néven az „orosz Versailles”, Szentpétervártól mintegy harminc kilométerre található, a Finn-öböl partján, és egyike Oroszország legfényűzőbb palotakomplexumainak. Nagy Péter cár álmodta meg a tenger felé néző, lenyűgöző barokk stílusú rezidenciát, amelyet később több uralkodó is tovább bővített. A fő látványosságot a hatalmas alsó park és a lenyűgöző szökőkútrendszer jelenti, amely több mint száz vízjátékból áll, köztük a híres Nagy Kaszkáddal és az aranyozott Samson-szoborral. A vízrendszer külön érdekessége, hogy működéséhez nincs szükség szivattyúkra: a mesterségesen kialakított vízvezetékek és szintek segítségével gravitációval működik.
Hozzászólások