Dublin - az egyik legbarátságosabb európai főváros

Írország fővárosa nagyon élhető, emberléptékű város, és barátságos, kedves emberek lakják. Gyalogosan jól bejárható. Bármely évszakban élvezhető, tavasszal és ősszel is ki lehet fogni kellemes időjárást, viszont nyáron sincs garancia arra, hogy nem fog esni az eső. Én többször jártam már Dublinban, így a tapasztalataimat összegezve próbálok hasznos útmutatót összeállítani erről a számomra nagyon kedves városról.

A szállás kiválasztása nem könnyű, mert Dublin viszonylag drága. Én többször laktam a Harcourt Hotelben, illetve legutóbb a gyakorlatilag mellette levő Iveagh Garden Hotelben, ami szerintem egészen nagyszerű. A reggeli is tökéletes volt, a személyzet kedves és segítőkész, és a szálloda viszonylag központi, mégis csendes. Nagyon jól aludtam, és a hotel elhelyezkedése miatt gyalog tudtam bejárni a várost.

Valami rejtélyes okból én mindig tavasszal látogattam Dublinba. Általában szerencsém volt, és sütött a nap, így maximálisan tudtam élvezni a gyönyörű virágzó fákkal teli parkokat. A St Stephen’s Green, az Iveagh Gardens és a Merrion Square parkja mindenképp megéri a látogatást, utóbbi azért is, mert itt található a híres és nagyon különleges Oscar Wilde szobor.

Szintén kültéri program a séta a Grafton street-en, itt tudunk vásárolgatni is, de erre a célra leginkább a gyönyörű bevásárlóközpontot ajánlom a Grafton street és a St Stephen’s Green sarkán.

A sétálóutca végén gyakorlatilag belefutunk a Molly Malone szoborba, ami ikonikus és mindenki által ismert látványosság. 1988-ban állították ki a Grafton street-en, majd 2014-ben átkerült a jelenlegi helyére, a Suffolk Street-re.

A szobor egy fiatal lányt, amolyan ír népi hőst ábrázol, aki egy dalban is szerepelt, és talicskáról kagylót árult. Sajnos egy babona alakult ki vele kapcsolatban, hogy a szobor mellének megsimogatása szerencsét hoz, ez pedig oda vezetett, hogy a műalkotás jelentősen megrongálódott, így ír aktivisták petíciót is készítettek a rossz szokás ellen. Egy diáklány pedig kampányt indított arra hivatkozva, hogy ez a babona lealacsonyító és nőgyűlölő, szexista, és meg kell akadályozni, hogy a turisták a szobor mellét simogatva készítsenek képeket. Persze ennek a kampánynak nem volt különösebb hatása.

Molly Malone-tól már csak egy saroknyira van a Trinity College. A működő egyetemi campus önmagában is gyönyörű és nagyon hangulatos, de itt található a Book of Kells Experience is: a híres ír nemzeti kincs, egy 9.századból származó kódex, és az erre épített élmény program. A Kells-i kódex a négy evangéliumot tartalmazza és gyönyörűen, gazdagon díszített. Mindenképp érdemes megnézni, viszont aznap általában már nincs jegy, ezért előre kell foglalni. A jeggyel az óriási könyvtár is látogatható.

A kulturális program után érdemes a Temple Bar negyed felé venni az irányt.

Itt sétálgatva útba esik a Love Lane, egy street art alkotás, ami inspiráció lehet mindenki számára: kis történeteket olvashatunk szerelemről, kapcsolatokról, és mi magunk is írhatunk a falra, ha úgy érezzük, van mit megörökíteni a saját életünkből.

A városrész névadóját, a Temple Bart is fel kell itt keresni, de sok más szép épületet is találhatunk.

Én itt is ebédeltem, a Hard Rock Cafe-ban. Érdemes valamilyen pubban kis időt eltölteni, lehet beszélgetni a helyiekkel.

A Temple Bar-hoz közel van a Ha’Penny Bridge, ami az első híd volt a Liffey folyón. A kompot váltotta fel, és fél penny hídpénzt kellett az átkelőknek fizetnie, innen ered a neve. Ünnepekkor mindig feldíszítik.

Visszafelé haladva a Christ Church Cathedral-t is ejtsük útba, ami egyike a kettő középkori székesegyháznak Dublinban, és a normann, gótikus és román stilusjegyeket is megfigyelhetjük az épületen. A kertje tavasszal varázslatos.

A Dublini várat, illetve a St Patrick katedrálist is érdemes felkeresni. A székesegyház azon a helyen áll, ahol a legenda szerint Szent Patrik megkeresztelte az íreket a 12. században. A 18. században pedig 32 éven keresztül Johnatan Swift, a Gulliver szerzője volt a templom esperese. A katedrális parkja is csodaszép , érdemes sétálni kicsit a környéken.

Ha szereted a whiskyt, a Jameson Distillery-t is ajánlom, itt bőven lehet kóstolni is. Különleges a Pearse Lyons Brewery is, főleg azért, mert a szeszfőzdét egy 19. századi templomban alakították ki. Az ír függetlenség kivívása után ugyanis az anglikán egyház épületei nagyrészt elvesztették a funkciójukat és lerobbant állapotba kerültek, így ipari célokra vásároltak meg és hasznosították ezeket.

Az Irish Whiskey Museum-ban ír kávé készítő workshop is elérhető, sőt, a saját whiskyd is megalkothatod, amit hazavihetsz emlékbe.

Aki inkább a sört kedveli, annak a Guinness gyár meglátogatására is van lehetősége.

Dublinból egy napos túrát lehet foglalni a Moher-sziklákhoz, a Giant’s Causeway-hez, vagy épp Észak-Írország fővárosába, Belfastba. Én egy kombinált túrán vettem részt pár évvel ezelőtt. Ha Belfastba eljutunk, a Black Cab Mural Tours-t érdemes kipróbálni, hogy megismerjük a város történetét. Arra figyelni kell, hogy Észak-Írország már az Egyesült Királyság része, csak akkor tudunk átmenni, ha van ETA-nk, és legyen nálunk angol font, ne csak eurót vigyünk magunkkal - bár általában mindenhol lehet kártyával fizetni.