Az élet Barcelonában

A gimnázium után költöztem Barcelonába, mert itt kezdtem el az egyetemi tanulmányaimat. Már harmadik éve élek itt, és nagyon szeretem, egyelőre nem tervezem a hazaköltözést Magyarországra. 

Barcelona szerintem csodálatos város. Mindenhez hozzá lehet természetesen szokni, de én napi szinten emlékeztetem magam arra, milyen szerencsés vagyok, hogy itt lehetek.

Szándékosan olyan városrészben kerestem lakást, ami nem a turisták által látogatott, zajos kerület, hanem helyi családok lakják.

Az első igazi kultúrsokk, jó értelemben, akkor ért, amikor talán két napja költöztem be a lakásba, amit ma is az otthonomnak nevezek.

Kint ültem a kis teraszomon, ittam a reggeli kávét. Egyszer csak látom, hogy megáll egy autó, és a vezető kiszáll, elkezd pakolni. Egy szűk kis utcában lakom, itt nem fér el egymás mellett két autó. A pakoló ember mögött a reggeli csúcsidőszakban kezdett felgyűlni a kocsisor.

Budapesti lévén, az első gondolatom az volt, hogy mindjárt elkezdődik a dudálás, idegeskedés. Meglepődtem, mert az autósok türelmesen vártak. Aztán kiszállt az egyik sofőr a kocsijából, és elindult a pakoló ember felé. Ekkorra már tíznél több autó várakozott, legalább öt perc eltelt. Azt hittem, most következik a veszekedés, “anyázás”, de épp ellenkezőleg: az a férfi, aki kiszállt a kocsijából, segíteni ment. Együtt gyorsabban végeztek, adogatta a csomagokat a rakodó embernek. Végül kezet fogtak, és mindenki ment a dolgára.

Én meg csak ámultam. Ezt így is lehet?

Igen, itt az emberek türelmesebbek, nyugodtabbak, jó kedélyűek, a boltban, ahol rendszeresen vásárolok, már a harmadik alkalom után megismertek, barátként üdvözöltek. Megkérdezték, honnan származom, kiderült, hogy többen tippelgettek, a kiejtésem miatt amerikainak gondoltak (akkor még semmit nem beszéltem spanyolul, és főleg nem katalánul).

Nyáron költöztem ide, az is meglepő volt számomra, hogy a kisgyerekeket este 10-kor viszik ki a játszótérre. Éjfélig nagy élet van, a kicsik ekkor tudnak játszani a szabad levegőn, mert napközben nagyon meleg van, és a játszótéren felforrósodnak az eszközök.

A játszóterek körül kávézók, bárok vannak, a szülők oda ülnek be, míg a gyerekek kimozogják magukat.

Nyáron különösen jó megoldás a szieszta betartása, megint csak a meleg miatt. A helyi boltok bezárnak legkésőbb 2-kor, és csak este 6 körül nyitnak ki újra. A legnagyobb forróságban mindenki tud kicsit pihenni. Persze a nagy élelmiszerüzletek és a multik egész nap nyitva tartanak.

Nagyon szeretem az itt kapható ételeket is: a mediterrán konyha nagyon jót tesz nekem, egészségesebben élek, amióta itt vagyok. Más íze van a zöldségeknek, gyümölcsöknek. A bevásárlás olcsóbb, mint otthon.

Imádom a katalán hagyományokat, ünnepeket is, erről írtam egy külön bejegyzést, itt tudod elolvasni.

Persze voltak negatív tapasztalataim is. Nem számítottam például arra, hogy egy olyan városban, amely gyakorlatilag a turizmusból él, ennyire nem beszélnek angolul. A katalán az elsődleges nyelv, a családban ezt beszélik, ezután spanyolul tanulnak meg a gyerekek, és nagyon kevesen veszik rá magukat, hogy további nyelvekre is energiát áldozzanak. Ez furcsa volt, mert gyakran még a legegyszerűbb angol mondattal sem tudtam magam megértetni. Igaz, alapvetően segítőkészek, kézzel-lábbal és a Google fordítóval megértetik magukat, ha szimpatikus vagy nekik.

A másik dolog, amit eleinte nem értettem, hogy nem szeretik a turistákat. Karácsonyi vásárban például, amikor katalánul köszöntem, nagyon aranyos volt az árus, lelkesen magyarázott, beszélgetett, kóstolót adott. Amikor viszont véletlenül angolra váltottam, mert az jött automatikusan ( csak néhány hónapja laktam itt ), rögtön lefagyott a korábban nagyon barátságos árus, távolságtartó lett.

Persze értem, hogy ez a túlturizmus megterheli a várost. Ugyanakkor ebből származik a legtöbb bevétele, és az a rengeteg vendéglátóhely, étterem, hotel se élne meg, ha nem lennének turisták. A lakosság óriási hányada dolgozik valamilyen formában az idegenforgalomban. Nem lenne munkájuk, ha nem jönnének a turisták. Ezt valahogy mégse akarják megérteni és a helyén kezelni.

Barcelona, mindezek ellenére, egy igazi multikulturális város, a világ minden tájáról érkeznek ide digitális nomádok, akik ugyanúgy beleszeretnek ebbe a városba, mint én.

Nekem is vannak barátaim, akik a legkülönbözőbb országokból jöttek, Algériából, Libanonból, sokan Latin-Amerikából, vagy épp Mexikóból. Az egyetemen rengeteg ázsiai, afrikai és dél-amerikai diák van. Ez a kulturális sokszínűség számomra nagyon sokat ad hozzá Barcelona vonzerejéhez.

Sokat tanultam, és folyamatosan tanulok a helyi építészetről, művészetről, kultúráról, erről fogok mesélni ebben a rovatban, illetve olyan látnivalókra, érdekességekre szeretném felhívni a figyelmet, melyekről az idegenvezetők és az útikönyvek nem szólnak, hiszen csak olyanok tudhatják, akik itt élnek.

A blog Barcelona rovatában tehát megtudod, hogy milyen is az élet Barcelonában.