Ha Portugáliában járunk, szinte minden sarkon találkozhatunk velük: a falakat, templomokat, palotákat, sőt vasútállomásokat és éttermeket is díszítenek. Ezek a jellegzetes portugál azulejos  – a csempék, amelyek nemcsak dekorációként, hanem történetmesélőként is szolgálnak. De honnan ered ez a hagyomány, és miért vált a portugál kultúra egyik legszembetűnőbb jelképeivé? Mi az azulejo? Az „azulejo” szó az arab „al-zillīj”  kifejezésből származik, amely „polírozott kő”  jelenté

Amikor először sétálsz végig Lisszabon színes utcáin, a csempékkel borított házak, a meredek sikátorok és a csilingelő villamosok között egyszer csak megpillantod: egy hatalmas állat néz rád egy falról, régi autóalkatrészekből, gumiabroncsokból és törött műanyagokból építve. A művész neve Bordalo II – és amit csinál, az több mint street art. Ez maga a modern öko-művészet, amely egyszerre gyönyörű, provokatív és elgondolkodtató. Bordalo II művészete nem a galériák fehér falair

A lisszaboni Earthquake Museum  (Museu do Terramoto) nem egyszerű kiállítótér – sokkal inkább egy modern, élményalapú időgép, amely visszarepít a város történelmének legmeghatározóbb és legtragikusabb pillanatába, az 1755-ös földrengés napjára. A múzeum célja nem csupán az, hogy bemutassa a katasztrófa pusztítását, hanem az is, hogy átélhetővé tegye azt a döbbenetet és bizonytalanságot, amelyet a korabeli lakosok átéltek. 1755. november 1-jén Lisszabon lakói még nem sejtették

Lisszabon számomra első látásra szerelem volt. Többször jártam itt, de nem okozott csalódást, sőt, még az időjárással is szerencsém volt: bár mindig felszerelkezem esernyővel, különösen novemberben, de még ekkor is legtöbbször csodálatos napsütéssel ajándékozott meg a város. Lisszabon az a hely, amely minden lépésnél újabb arcát mutatja: egyszerre régi és modern, nyugodt és pezsgő, romantikus és kreatív. A portugál főváros felfedezése során érdemes időt szánni mind a történel

Lisszabon utcáin sétálva láthatjuk, hogy a macskaköves sikátorok, a kopott házfalak és a kék-fehér azulejo csempék együtt őrzik a portugál főváros történeteit. És van egy művész, aki ezeket a történeteket új nyelvre fordítja: ő O Gringo , vagyis Bastien Tomasini , a francia származású street art művész, aki az elmúlt években Lisszabon egyik legizgalmasabb vizuális hangjává vált. Művészetében a hagyományos portugál csempe találkozik a kortárs érzelmi narratívával – egy olyan v