Gyerekként a kedvenc ünnepem a karácsony volt. A díszítés, a fények, a meghitt hangulat minden évben elvarázsolt. Ez ma sincs másképp, továbbra is karácsony-rajongó vagyok, és minden alkalmat megragadok, hogy ezt a különleges ünnepi hangulatot megtapasztalhassam. Emiatt éreztem úgy, hogy ezeket a csodálatos elzászi városokat decemberben is látnom kell, hiszen nem véletlen, hogy Strasbourg-ot a karácsony fővárosának nevezik… Régóta tervezem ezt az utat, és 2024 decemberében si

Saint-Paul-de-Vence nem csak egy hegytetőn megbúvó kis falu – inkább egy élő galéria, ahol a művészet, a természet és a történelem olyan harmóniában élnek együtt, amit kevés helyen éreztem ennyire tisztán. Már a városka közelében, az olajfákkal és ciprusokkal szegélyezett út mentén érezni lehetett, hogy valami különleges felé tartok. Ahogy beléptem a vastag városfalakon át a faluba, mintha egy másik korszakba csöppentem volna: macskaköves utcák, boltívek, virágos ablakpárkány

Éze az a hely, ami olyan, mintha egy mesevilág szélén lebegne a hegyoldalban, valahol a felhők és a tenger között. Már az odavezető út is külön élmény – a Grande Corniche szerpentinjein haladva a panoráma egyre lenyűgözőbb, mígnem megérkezel egy aprócska, középkori faluba, amely mintha megállt volna az időben. Ézébe eljutni Nizzából egyszerű. Ha autót bérelsz, vagy taxival mész, a híres Grande Corniche  vagy a Moyenne Corniche  útvonalon haladsz, mindkettő káprázatos kilátás

Nizza az a város, amit az ember könnyen el tud képzelni képeslapokon, de valójában sokkal több annál. Amikor megérkeztem, az első dolog, ami megfogott, az a fény volt – valahogy itt minden élénkebbnek tűnt: a tenger kékje mélyebb, az ég világosabb, az épületek színei telítettebbek. A mediterrán hangulat rögtön átjárt, és tudtam, hogy itt nem fogok sietni sehová. Nizza nem csupán egy gyönyörű város a tengerparton – ez a hely a Côte d’Azur szíve és kapuja. Innen indul minden:

Marseille nem az a város, amit rögtön megértesz. Ám ha adsz neki egy esélyt, ha hagyod, hogy beszippantson az utcák zaja, a tenger illata és a dél-francia napsütés, akkor elkap valami – valami nyers, valódi és nagyon is élő. Ez Franciaország legrégebbi városa, de nem egy poros múzeum. Marseille egy igazi mediterrán keverék: francia, arab, afrikai, olasz – mégis nagyon más, és teljes mértékben önmaga. Az utcákon keveredik a zene, a beszéd, az étel illata. Itt senki nem suttog.

Én Párizs-rajongó vagyok, ezt előre szeretném leszögezni. Olvastam sok negatív véleményt, mennyire megváltozott ez a város, elvesztette a vonzerejét, a rengeteg turista, a bevándorló negyedek rossz közbiztonsága, a sok szemét és a franciák nem túl barátságos viselkedése volt a leggyakoribb a felsorolt okok között. Szerintem egy jól szervezett párizsi utazás még mindig nagyszerű élmény, így most azokat az ötleteket szeretném megosztani, hogyan teheted még mindig varázslatossá

Egy kutatás azt az eredményt hozta, hogy a sorozat fokozta a Párizs iránti érdeklődést és utazási kedvet. Sok turista azért keresi fel a várost, hogy végigjárja azokat a helyszíneket, ahol Emily, Gabriel , Camille, Mindy és a többiek élete játszódik. Persze lehet vitatkozni azon, hogy az Emily Párizsban mennyire reálisan mutatja be a francia életstílust, mennyire sztereotip és időnként degradáló módon láttatja a francia embereket és kultúrát (és általában az európai kultúrát

Párizs és a macaron neve szinte elválaszthatatlan egymástól – ez a pici, színes, elegáns édesség ma már nemcsak egy sütemény, hanem a francia életstílus, a kifinomultság és a párizsi cukrászművészet egyik legemblematikusabb szimbóluma. Aki Párizsba látogat, annak szinte kötelező beülni egy elegáns pâtisserie-be, és megkóstolni néhányat ezekből a kis ékszerszerű finomságokból, miközben figyeli az utca forgatagát egy csésze kávé mellett. A macaron nem csupán desszert – maga a p